Mikor nekiálltam a cafe "projekt"-nek, tudtam, hogy lesznek buktatók. Na de ennyi!
Hétfő délelőtt volt egy kis időm. Gondoltam  haladós napom lesz:
- lecsiszolom a kipufogó hegesztéseit
- lecsiszolom a teló rugók korábban megsérült festését.
- ha marad időm felpolírozom a kormánykapcsoló elmaradt részeit.
Ennyi belefér a délelőttbe, aztán irány melózni.
Reggel Marci fiamat indítottam oviba, mikor megkért, hogy nézzük meg a motort. A váz fenn van az asztalon gondosan becsomagolva. Kicsomagolom, had lássa a kis szerelőm. És mit látok!? A szinterezés foltokban felhólyagosodva. Megkaparva meg lejön a festék. Magamban mondtam ám mindent. Még szerencse, hogy nem hallatszott ki. Néztek volna az oviban, ha fiam elmesélte volna mi mindent mondott apa reggel. Felhívtam a szinteres embert. Valószínűleg alatta maradhatott valami festék maradvány. De jó! Megneszéltük, hogy holnap visszaviszem és megnézi. Remélem garanciába kijavítják, különben nagyon mérges leszek!
Na jó. Lépjünk tovább. Kipufogó. A hegesztés egész jó lett, bár a cső egy- két helyen már eléggé elvékonyodott. Rota lappal csiszoltam finoman a hegesztéseket, mikor egyszer csak egy lyukat látok magam előtt. Igen átlyukadt a lemez. A b.k.annyát neki. Kezdett eluralkodni rajtam a teljes elkeseredés. Lassan kezd az egész sufnituningos házibarkács jelleget ölteni. Mára leteszek mindent, amiben kárt tehetek. 
A két rugóról legalább lecsiszoltam a festéket. Ezeken nem nagyon volt mit elrontani. Bár szép zárása lett volna a délelőttnek, ha nyakon öntöm magam egy kis kromofággal.
Remélem a következő postnak nem azt a címet kell adnom, hogy Nem az én napom2, vagy Ezt is elbasztam.